Grafika Elméleti Képzésünkön fontosnak tartjuk, hogy a frissen megszerzett tudásról reflektáljanak diákjaink. Grafikai feladatok helyett tesztek és esszék formájában kell számot adniuk frissen megszerzett tudásukról. Az idei évfolyam egyik legkiemelkedőbb elemzése Sándor Eszteré volt, a Mici néni két élete című film plakátjáról.
Időről időre komolyabb hangvételű, nagyobb érzelmi hatású filmek, sorozatok, regények után az ember lelke igényel egy-egy kellemesebb, könnyedebb, akár naiv vígjátékot. Emiatt tetszett meg a választott film plakátja: egyszerűsége és vidámsága előhívta régi emlékeimet erről a kedves történetről.
Az 1963-as vígjáték középpontjában a címszereplő, Hangay Mici, az egykor népszerű operettprimadonna áll. Egyedül él, betegeskedik, néha meglátogatják barátnői, akik már bevonultak a színészotthonba, és Mici nénit is erre biztatják, ő viszont erre nem hajlandó. Szomszédai gondoskodnak róla és várják Mici néni halálát, aki már mindegyiknek odaígérte valamelyik bútorát. Hogy legyen, aki gondoskodjon róla, Mici néni felad egy hirdetést: gyermektelen házaspárral kötne eltartási szerződést. A jelentkezők közül a fiatal házaspárra, Bokor Lászlóra és feleségére, Katira esett a választása, akik korábbi albérletükben házasságukat, most Kati terhességét kénytelenek titkolni. A fiatalok szeretettel gondoskodnak Mici néniről, munkatársaik és a ház lakói viszont arra utalgatnak, hogy könnyen „baleset” érheti az öregasszonyt. A lakás iránt érdeklődők között feltűnik Gál Alfréd taxisofőr, egykori bérkocsis, aki ismerte korábbról Mici nénit. Alfréd udvarolni kezd a színésznőnek, titokban randevúznak, ami komoly bonyodalmakat és vicces helyzeteket teremt.
A film címe nem csak Mici néni lakóközösségi élete és Gál Alfréddal való titkos légyottjaira utal, hanem a színésznő mostani és régi életére is. A vígjáték nem csak az idősebb korosztály magánéleti útkeresésére, hanem az 1960-as évek lakásínségére is reflektál.
A plakátot valószínűleg Hegedűs István grafikus, karikatúrista készítette (a plakát alján a szignója csak részlegesen látható; illusztrációit „Hihi” művésznéven szignózta, itt a Hegedűs I. látszik).
A plakáton először a színek fognak meg minket, ebből is elsődlegesen a világoskék háttér és az ebből szinte kiugró piros-fehér behajtani tilos tábla: ezt a hatást elsődlegesen a hideg–meleg színkontraszttal éri el. A tábla fehér belső felületén szerepel a címszereplő és udvarlója kollázstechnikával készített fekete-fehér figurája – itt a fény–árnyék kontraszt érvényesül. A főbb szövegek (a film címe és az ún. „hívószavak”: „magyar film”, „széles változatban is”) fehér, groteszk betűkkel szerepelnek, amik emiatt a világoskék felületen is jól olvashatóak. A színek összhatása így figyelemfelkeltő, fiatalosnak és frissnek hat.
A plakáton nem szerepel a színészek neve, viszont a – játékosságra ráerősítő és a filmben látható humort előrevetítő – kivágott, grimaszoló fejük alapján könnyen beazonosíthatóak.
A plakát kompozíciója zárt és centrális, a tábla lapja és a benne szereplő alakok vannak a főbb középpontban, szélen keskeny margót hagyva. Ezen kívül a tábla oszlopa miatt vertikális, valamint az oszlop csíkos mintázata és a szavak elrendezése miatt átlós kompozíciós elemek is szerepelnek a plakáton, ráerősítve az összkép játékosságára.
A fő attribútum a behajtani tilos tábla. Ez arra is vonatkozik, hogy Mici néni és Gál Alfréd tilosban jár – ha arra gondolunk, hogy a betegeskedő színésznőtől nem ezt a második fiatalkort várja el a környezete, hanem a színészotthonba vonulást, a pihenést, illetve a jobblétre szenderülést.
A közlekedési tábla utal a szerelmespár (budapesti) motorozásaira is, illetve arra, hogy Mici néni úgynevezett másik élete az udvarlója taxijának, motorjának közreműködésével történik. A másik attribútum ebből kifolyólag a motor. A középkorú főszereplők ezt a mondhatni fiatalosnak ható közlekedési eszközt használják randevújuk alkalmával, mint valami tinédzserek – ellentétben a valóban fiatal, ám túlhajszolt, a néniről gondoskodni igyekvő Bokor házaspárral, akik az egyik fordulópontnak számító jelenetben taxival rohannak haza megnézni, hogy biztos minden rendben van-e Mici nénivel.
A plakát erőssége az egyszerűsége, a figyelemfelkeltő kompozíció és színkontraszt használata, valamint az, hogy sikeresen sugallja azt, hogy vidám filmről van szó. A címben szereplő „két élet” közül csak az egyik jelenik meg, kérdőjelet hagyva arra vonatkozóan, mi lehet a másik, így arra ösztönöz, hogy kíváncsiságunktól hajtva megnézzük a történetet. Ez abban a korszakban, amikor a film készült (1960-as évek), pont megfelelő volt, és valószínűleg ma is megállná a helyét.
Viszont a film címe és a filmben szereplő kapcsolatok, szituációk adják magukat, hogy a plakáton is helyet kapjanak utalásképpen. Például nem csak Mici néninek van két élete, hanem a fiataloknak is, mert ők is titkolóznak; a címszereplő két életének két sarokpontja: az aggódó szomszédok, a volt színészkolléganők és a fiatal házaspár, illetve Gál Alfréd a motorjával és a titkos randevúik. Az ez alapján készülő plakát lehetne vízszintesen három részre (pontosabban 1–2–2 arányban) felosztva horizontális kompozíciót kialakítva. Az alsó részen lehetne a sok ember, aki mind Mici néniért aggódik; a fentebbi, középső részen motoron Mici néni ülne Gál Alfréddal, amint úgymond „menekülnek”, kiszabadulnak, felülemelkednek ebből a helyzetből, nem törődve azzal, hogy mindenki őket keresi, és megjelenne a színésznő elrepülő kalapja is; legfelül pedig a film címe (legeslegfelül a színészek nevei) lehetne.
Mivel vígjátékról van szó, érdemes az eredeti plakáthoz hasonlóan a játékosságot, fiatalosságot is megmutatnunk: az eredeti színek meghagyása, esetleg a sárga és a rózsaszín beemelése lehetne egy opció. Ezen kívül a horizontális kompozíció komolyságát vagy a szavak 20–30 fokos megdöntésével lágyíthatnánk, vagy a felosztást meghagyva átlós kompozíciót alakítunk ki, így Mici néni és Alfréd felfelé megy az emelkedőn, a többiek meg „lemaradnak”. Ezzel az alá-fölérendeltséggel halványan utalhatunk a filmben szereplőknek otthont adó emeletes társasházra, valamint a bonyodalmak egyik részét generáló lakásra is. Ezt erősíthetjük, ha a plakát tetején halványan megjelenne a századfordulós társasház (díszes) teteje, de ezzel zsúfoltabbá válna az amúgy is telített felület. A cél az átlátható, figyelmet megragadó összkép, így ennek a plakáttervnek a megvalósításánál is törekednem kellene, hogy ne hozzak bele túl sok attribútumot, vagy úgy kellene elrendezni őket, hogy az információátadást ne akadályozza a sok elem. Viszont úgy vélem, a napjainkra jellemző utcai hirdetési lehetőségeknél, az egyenes felületre kihelyezett plakátoknál, valamint számítógépeken, mobilon nézve ez a kompozíció működne.
A film IMDb-linkjét itt találjátok.