
Mindig felmerül ez a kérdés, amikor elkezd az ember grafikusnak tanulni, hogy a kézi rajz mennyire képzi a szakma szerves részét.
Hogyha gyors választ akarok mondani rá, akkor a tervezőgrafikához nem feltétel a magas szintű rajztudás vagy a különösen jó kézügyesség.
Viszont érdemes ezt egy kicsit jobban árnyalni. Hagyományosan régen, egészen a 90-es évek végéig a tervező grafikusnak értenie kellett az illusztrációhoz és a tipográfiához is, és ebben az időszakban nagyon fontos volt a manualitás. Ahogyan viszont fejlődött a szakma, elkezdett különböző alterületekre bontódni. Így lett például a grafikus szakmán belül illusztrátor, tervezőgrafikus, UI designer vagy motion designer.
A tervezőgrafika tehát idővel különvált az illusztrációtól. Nyilván vannak területek, ahol lehet átfedés, illetve van olyan is, hogy valaki mindkét területhez ért, viszont munkák szempontjából a kettő ma már erősen különvált.
Egy tervező grafikusnak jelenleg elsősorban egy szakmai gondolkodásmódot kell megtanulnia. Ennek az egyik alapja, hogy tudnia kell, hogyan lehet fogalmakat, érzéseket és információkat vizuálisan átadni, akár figurális tartalom nélkül is.
Nagyon fontos a problémamegoldó képesség is. Hogyha kapunk egy briefet célcsoporttal, versenytársakkal, hívószavakkal, akkor azt vizuálisan le kell tudnunk képezni. Ebben a leképezésben lehetnek illusztratív elemek, de ezek egyáltalán nem szükségszerűek.
Ha pedig vannak illusztratív elemek, akkor már egy következő kérdés az, hogy a grafikus ezt maga szeretné elkészíteni, vagy ha nincs a birtokában ez a tudás, akkor felkér egy illusztrátort, és együtt viszik végig a projektet.
Tehát a tervezőgrafikusnak elsősorban kreatív látásmódra és vizuális gondolkodásra van szüksége.
Ez már nem egyenlő a klasszikus értelemben vett rajztehetséggel, ahol mondjuk valaki szinte fotórealisztikusan le tud rajzolni egy aktot.
Hogyha külön az illusztrátor szakmát vesszük, ami társszakma a grafikával, de ma már inkább külön szakmaként értelmeződik, akkor ott az esetek nagy részében szükség van akadémiai rajztudásra.
Azért a legtöbb esetben, mert még az illusztrációnál is megtörténhet az, hogy valakinek annyira erős a saját illusztrációs stílusa, hogy ez felülírja azt, hogy látvány után mennyire tud pontosan rajzolni. A legtöbb esetben viszont arra alapul az illusztrátor tudás, hogy az ember először látvány után megtanul rajzolni, emellett pedig elkezdi fejleszteni a saját stílusát, különböző technikákban és vizuális irányokban kipróbálja magát, valamint a manuális és a digitális rajzolásban is gyakorlatot szerez.
Hosszú távon az illusztrátori stílusban sem feltétlenül az lesz a döntő, hogy a fotórealisztikus ábrázolás mennyire fekszik valakinek.
Sokkal inkább az számít, hogy milyen a vizuális kifejezése, az aránylátása, a térábrázolása, a színhasználata, és ezekből milyen saját stílust tud kialakítani.
Természetesen, hogyha mind a grafikát, mind az illusztrációt nézzük, mindenképpen előny a rajztudás.
Itt sem az a cél, hogy mennyire tudunk fotórealisztikusan rajzolni. Sokkal inkább az, hogy milyen az aránylátásunk és a kompozíciós érzékünk. Ezeket nagyon jól fejleszti a rajzolás, és ezáltal tudja támogatni a dizájneri gondolkodást is.
Sokan lesznek úgy grafikusok, hogy közben azt érzik, a kézügyességük nem különösebben fejlett. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetnének jó grafikusok.
Személy szerint, mivel évek óta grafikát tanítok, sokszor látom a hallgatókon, hogy aki különösebb kézügyesség nélkül érkezik, az is fel tudja magát fejleszteni arra a szintre, hogy a saját gondolatait és ötleteit vázlatosan papírra tudja vetni. Vagyis tudjon papíron vizuálisan gondolkodni.
Ez a szint már elég lehet ahhoz, hogy utána továbblépjen, és a kedvenc skicceit, a legjobb ötleteit digitálisan valósítsa meg. Azt gondolom, hogy ez egy fontos minimumszint, és ehhez kifejezett kézügyesség nélkül is bárki fel tud fejlődni.
Ötleteléskor kifejezetten érdemes papíron ötletelni, hogyha logót vagy piktogramot tervezünk.
Tanárként abszolút azt tartom jobb gyakorlatnak, hogy a tervezés legelején az ember papíron rajzoljon. Ennek az az oka, hogy papíron ezekben a műfajokban nem tudunk túl részletes formákba belemenni.
Ez azért fontos, mert a logó- és piktogram tervezés nagyon erős redukciós képességet igényel. Hogyha túl részletesek vagyunk, akkor már nem fogunk megfelelni ezeknek a grafikai műfajoknak.
Azért is fontos, hogy ilyenkor kézzel kezdjük a vázlatolást, mert számítógépen az, hogy bele tudunk nagyítani, már önmagában azt fogja okozni, hogy túl részletesen kezdünk ábrázolni.
Hogyha például Illustratorban egyből vektorosan akarunk dolgozni, akkor sokkal inkább azzal fogunk foglalkozni, hogy mennyire vagyunk szabályosak, mint magával az ötleteléssel.
Pedig a tervezés legelején az a cél, hogy minél több ötletet vessünk papírra. Nem az a fontos, hogy ezek a vázlatok szépek legyenek. Ez majd egy következő lépcsőfok.
Az akadémiai rajztudás általában úgy épül fel, hogy először az ember kockológiát tanul.
Ilyenkor kockákat, hengereket, kúpokat és téglatesteket rajzol, majd erre épül rá a térábrázolás, amikor már teljes belső vagy külső tereket ábrázolunk. Ezután következik általában a portré és az akt.
A portré és az akt egyáltalán nem kapcsolódik szervesen a tervezőgrafikához, de a kockológia és az alapvető térábrázolás viszont valóban előnyt jelenthet.
Hogyha például csomagolást tervezünk, nagyon hasznos lehet, hogy az ember le tudja skiccelni azt a dobozkonstrukciót, amit később használni szeretne. Ehhez viszont egyáltalán nem fontos, hogy fotórealisztikusan tudjon rajzolni.
Ahhoz, hogy nagyon egyszerű térábrázolást és kockológiát megtanulj, nyilván mehetsz rajziskolába is, de ez nem feltétlenül szükséges, főleg azért, mert ezek sok esetben leginkább a fővárosban érhetők el.
Nagyon sok olyan videókurzus van, ami alapján otthoni gyakorlással is el tudod sajátítani ezt az alapszintet.
Hengerek, kúpok és téglatestek pedig otthon is megtalálhatók, gondolj akár csak egy lábasra vagy egy cipősdobozra. 😉
Hogyha arra vágysz, hogy személyesen foglalkozzon veled valaki, akkor az élő rajziskolák mellett online is találhatsz magadnak rajztanárt. Illetve érdemes lehet érdeklődnöd a helyi középiskola vagy általános iskola rajztanárainál is, mert ők nagyon gyakran tartanak szakköröket, amelyek nincsenek nyilvánosan meghirdetve, viszont sokszor külsősöket is fogadnak.
A rajztudás akkor lesz neked különösen fontos, hogyha művészeti felsőoktatásba felvételizel grafika szakra. Viszont még itt sem minden egyetem várja el ugyanolyan szinten.
Az a tapasztalat, hogy ez főleg BA és osztatlan képzéseknél elvárás, az MA felvételiknél már sokkal inkább a portfólióra fókuszálnak.
Úgyhogy ha felsőoktatásba felvételiznél, mindenképpen tájékozódj a felvételi portfólió követelményeiről. A grafikai felnőttképzőknél is előfordulhat, hogy szükség van valamilyen rajzi tudásra.
Például nálunk, a Hollókában nem várunk nagyon magas szintű rajztudást a grafikus képzésünkön. Egy-két egyszerű, otthon beállított csendéletet szeretnénk csak látni a felvételi portfólióban.
Ennek pont az az oka, hogy a képzés alatt tudj olyan alapszinten skiccelni, hogy a saját ötleteidet a konzultációs órákon egyeztetni tudd a mentoraiddal.
Összességében nem az a kérdés, hogy tudsz-e szépen rajzolni.
Sokkal inkább az, hogy a választott grafikai területed milyen szintű rajzkészséget igényel, és hogy mennyire szeretnél az illusztráció területén is dolgozni.
A rajztudás és a rajzi gyakorlat nem alapfeltétele a tervezőgrafikus szakmának, viszont bizonyos elemei nagyon jól tudják támogatni a gondolkodásmódot.
Ha el tudsz jutni arra a szintre, hogy a saját ötleteidet gyorsan fel tudd vázolni, papíron tudj gondolkodni, és legyen egy alapvető arány- és térérzéked, az már nagyon sokat tud segíteni a tervezőgrafikai munkában.
Nem kell tehát attól tartanod, hogy azért nem lehetsz jó grafikus, mert nem tudsz fotórealisztikusan rajzolni.