Ganz Dolphin: “A nagy szépség” filmplakát elemzés
Grafika Elméleti Képzésünkön fontosnak tartjuk, hogy a frissen megszerzett tudásról reflektáljanak diákjaink. Grafikai feladatok helyett tesztek és esszé feladatok formájában kell számot adniuk frissen megszerzett tudásukról. Az idei évfolyam egyik legkiemelkedőbb esszéje Ganz Dolphin elemzése volt A nagy szépség című film plakátjáról.
Előszó
Először jó vizuális szaki jelleggel elkezdtem Pinteresten mindenféle szép plakátot gyűjteni. Aztán ahogy telt az idő rájöttem, hogy miért is nem fordítva közelítem meg a kérdést és választok egy olyan filmet, amit igazán szeretek, majd ennek tükrében próbálom meg értelmezni a hozzá tartozó plakátot. Bármilyen is legyen az.
Így lyukadtam ki a A nagy szépségnél, ami talán életem (eddigi) legmeghatározóbb filmje.
A filmről
Ha valaki megkérdezi, hogy miről is szól Paolo Sorrentino 2013-ban megjelent filmje – ami mellesleg 2014-ben Oscar díjat is kapott, mint legjobb idegen nyelvű film – A nagy szépség (La grande bellezza) többféle választ is adhatunk rá.
Adhatunk rá egy port.hu-ra illő leírást. Mégpedig, hogy egy 65 éves újságíróról szól, aki meghatározó alakja a római felső tízezer életének. Folyamatosan bulizik. Egy igazi olasz életművész. Dolgozni nem látjuk, feltételezhetően egyrészt abból a sikerből él, amit a több évtizeddel ez előtt írt, amúgy zseniálisnak tartott könyve generált, másrészt pedig annak az elit körnek a felhajtó erejéből, amiben mozog nap, mint nap.
A másik válasz az, hogy A nagy szépség magáról az életről szól. Olyan, mintha fognánk ezt a furcsa szövetet, ami maga az életünk, egészen a gyerekkorunktól az öregségig, és megpróbálnánk egy ruhát készíteni belőle. Legalább is nekem ilyen érzés ezt a filmet nézni, és ezért is szeretem újra és újra elővenni.
A film édes, csípős és savanyú egyszerre. Szinte párhuzamosan ad elementáris gyönyört és váratlan megbotránkozást.
Egyik pillanatban épp elalélunk a klasszikus zenék és a hozzájuk választott – római épületek szépségével vetekedő – filmes megoldások tökéletes harmóniájától, majd a másik pillanatban botoxra váró újgazdagokat látunk szürreális díszletben, akik láthatóan úgy járnak a kezelésre, mint átlagember a fodrászához. Mintha Paolo Sorrentino vállain egyszerre ülne David Lynch és Ridley Scott. A rendező nem csak filmes megoldásaival teszi rá nézőit egy érzelmi és vizuális hullámvasútra, de maga a történetvezetés is olyan, mint egy abszurd álom. Furcsán elsült temetések, romok között sétáló zsiráfok, üvöltve festő 6 éves gyerekek, akiket kortárs alkotóként adnak el a felső tízezernek, s mindez csak pár jelenet a filmben lévő több tucat mini történetből, ami amúgy mintha mégis egy szép kerek egészet képezne.
A plakátról
Van egy meghatározó élményem a plakátról, még pedig az, hogy bármikor találkoztam vele: ha a filmet néztem, vagy ha megvettem DVD-n, vagy bárhol láttam, nem gyakorolt rám különösebben nagy hatást. Nem merengtem el a szimbolikáján, a tipográfián, vagy bármilyen jellemzőjén, nem lepődtem meg tőle, nem volt wow-hatás.
Teljesen természetesnek vettem, hogy A nagy szépségnek ez a plakátja.
Ehhez kapcsolódóan azt gondolom, hogy egyrészt ez valószínűleg nem véletlen. A film olyannyira egyedi, mind történetében, mind filmes eszközeiben, mind összhatásában, hogy azt nagyon nehéz lett volna egy plakáton visszaadni, így a készítő inkább valamilyen érzet átadására fókuszált, ami pedig olyannyira jól sikerült, hogy így az nem „feltűnősködik” különösebben.
A plakáton két fő elem jelenik meg. Egyrészt a háttérben elterülő óriási ókori római szobor, amin Marforio, azaz Marphurius folyami istent látható (érdekesség, hogy valószínűleg a Rajna vagy a Duna istensége). Másrészt a szoborhoz képest szinte tökéletes aranymetszésben, a főszereplő, Jep Gambardella.
Főhősünk az ókori alkotással erős kontrasztot képez mind méretében, mind a rikító sárga zakójának telítettségével, ezzel átadva az egész filmet átható feszültséget, Róma csodálatos, több ezer éves valódi luxusa és szépsége, illetve a modern a felső tízezerre jellemző feltűnősködő fényűzés között.
A plakát nyitott kompozíciót használ, de horizontális elrendezés is érzékelhető rajta: a pad, a fekvő isten, a fal párkányai és oszlopai, vagy az árnyék. Itt is érdekes kontraszt jelenik meg, hiszen szinte az egyetlen vertikális elem a plakáton az maga a főszereplő, ahogy az istenségnél jóval határozottabban ül, de mégis erős hasonlóság érződik az élő és az élettelen férfi között. Kéztartásában, lazaságában, mintha Jep akár tudattalanul is, de pózolna „társával”. Ez a flegma lazaság, az ókori díszlettel pózolás, az istenek életének valami féle modern kori, groteszk utánzása számos helyen megjelenik a filmben.
A plakát fény-árnyék, illetve minőségi kontraszt használatával jól harmonizál a filmben meghatározó szerepet játszó római épített örökséggel, amire szintén ezek a visszafogott színek és erős fény-árnyék hatás a jellemző, illetve ahogy fent írtam, ezt jól ellensúlyozza Jep erős sárga zakója, vagy akár a címben is használt sárga.
A tipográfia tekintetében nem sok mindent tudok elmondani. Egy letisztult, modern groteszk fontot használt a tervező, ami szerintem jól ellensúlyozza a plakát „múzeumi terem” érzetét. Egyértelművé teszi, hogy ez nem egy kiállítás megnyitó, hanem egy film plakátja.
Összességében azt gondolom, hogy ez a plakát jól képviseli a filmet. Nem mond el túl sokat, de mégis átadja az alap hangulatát annak az abszurd dráma-vígjátéknak, ami Róma ókori díszletei között próbálja fejtegetni az élet értelmét.
Magam részéről nem változtatnék rajta semmit, maximum megnéztem volna ugyan ezt az alap koncepciót a zsiráfos, esti jelenettel. Ott is ugyan így meglett volna a római hangulat, ott is erős fény-árnyék hatás lett volna, de még jobban behozható lenne az abszurd, a váratlannal való munka is. Persze emellett nagy kockázattal is járt volna, hogy a film egyik legerősebb jelenetével plakátoljuk tele a mozikat. Ezért is gondolom, hogy ez a plakát így van jól, ahogy van.
Dolphin munkáit itt követheted:
Hol a helyed a grafikus szakmában?
6+1 grafikusi munkahely típus / Ismerd meg milyen karrierlehetőségeid vannak!
Hollóka Évkönyvek: ismerd meg kik tanultak nálunk!
Minden évfolyamunkra nagyon büszkék vagyunk, hiszen rengeteget dolgoztak szakmai fejlődésükön. Legjobb munkáikat Évkönyveinkben foglaltuk össze.
Hogyan találd meg a neked való grafikai képzést?
Mindenki máshogy tanul és mindenhol máshogyan tanítanak. Találd meg azt a képzést, ami a legjobban passzol hozzád!
Alumni interjú Romhányi Henriett grafikussal
Többször volt olyan, hogy hosszú órák mentek el egy feladat kivitelezésével és bizony menet közben kiderült, jobb újból, nulláról elkezdeni, mert nem működik jól a koncepció.
Alumni interjú Safranek Zita UX/UI designerrel
Számomra a UX/UI testesíti meg a tökéletes egyensúlyt: a lehetőségek végtelen tárháza áll a rendelkezésünkre egy nagyon szigorú keretrendszeren belül.